A szemgolyó zsírszövetbe és rostokba beágyazva a csontos szemüregben (orbita) helyezkedik el. Hat szemmozgató izom fogja közre és mozgatja, ezek egyik vége a szemüreg hátsó csontos falához, másik vége pedig a szemgolyó elülső feléhez kapcsolódik.

Melyek a szem részei?

• Szemhéjemelö izom
• Felső ferde szemizom
• Szivárványhártya
• Szemlencse
• Szaruhártya
• Elülső csarnok
• Ínhártya
• Érhártya
• Recehártya (retina)
• Külső egyenesszemizom
• Alsó ferde szemizom

A szemgolyó három különböző rétegből áll. A külső réteg a “szem fehérje“, helyesen az ínhártya, sűrű, szívós, rostos szövet. Ott kezdődik, ahol a szaruhártya végződik, és hátranyúlik egészen addig, ahol a látóideg áthatol rajta.

Az ínhártya négyötöde átlátszatlan, egyötöde közvetlenül a szem elejét képező átlátszó felület, a szaruhártya.

Az ínhártyán belül a következő réteg az érhártya, amely véredényekből és festékanyagból áll, elsősorban a recehártyát táplálja tápanyagokban gazdag testfolyadékkal.

Az érhártyán belüli harmadik réteg a látóideg folytatásaként érzékeny kis hártyát alkot, a recehártyát. Ez szerfelett vékony és igen bonyolult membrán, amelyben a kétféle idegvégződés található: a pálcikák és a csapok.

Ezek közül az előbbiek a lényegesen érzékenyebbek, a recehártya közepén csak csapok találhatók, ahol a legélesebb a látás. Ezt a helyet sárgafoltnak hívják, és az átmérője mintegy 0,15 centiméter. Itt érzékeljük a formát, a színt és az élességet.

Rajta kívül a pálcikák és a csapok összekeverednek, a szélein azonban csak pálcikák találhatók. Ezek a gyenge fényre reagálnak, és így lehetővé teszik az éjszakai látást.

A középtől mintegy 0,25 centiméterre befelé található az úgynevezett vakfolt, a látóideg belépési helye.

Milyen látási rendellenességek léphetnek fel?

Amennyiben fénysugár jut a recehártya felületére, a fényenergia másfajta energiává alakul és ezt a látóideg az agy látóközpontjába továbbítja.

Már régen ismert, hogy a szem az akkomodáció során különböző távolságokra áll be. Rövidlátó szem esetében a fénysugarak már a recehártya előtt képezik a gyűjtőpontot.

Távollátó szem esetében a gyűjtőpont a recehártya mögött keletkezik.

Asztigmatizmus esetében – amikor a leképezett kép életlen — a fénysugarak nem egyetlen pontban találkoznak, hanem szétszórtan érik el a recehártya felületét

Normális látás esetében a leképezett kép fókusza magán a recehártya felületén van.